Dadogás

A beszélni tanuláshoz szükséges, hogy a gyermek környezetében eleget beszéljenek. Ugyanis ez szolgáltatja a példát a gyereknek a hangképzéshez. Így talál rá a beszédre.
Ha a felnőttek utánozzák a gyerek beszédkísérleteit, és "bébinyelven" kezdenek beszélni vele, megfosztják a mintától. A gyermek így az egyes hangok képzésére fog koncentrálni. Ha azonban a felnőttek úgy beszélnek vele, ahogy egyébként is szoktak, a gyermeknek gazdag lehetősége nyílik arra, hogy anyanyelve összes árnyalatába belehallgathasson. Az első szavakat általában a második életév kezdetén mondják ki.
Ha a szülők szókincse korlátozott, a gyermek eleinte nem tud több szót megtanulni, mint amennyit a példakép nyújt. Ezt a hátrányukat csak iskolás korban tudják behozni; ám csak akkor, ha kellő ösztönzésben részesülnek.
Nehezebben javítható a gyerekek beszéde, ha a felnőttek nyelve valamilyen formában erőltetett, túlságosan emelkedett, modoros, hízelkedő, vagy valami más "hamis" van benne. A felnőttek feladata az, hogy továbbra is különösen tisztán ejtsék a szavakat. Így biztosak lehetnek benne, hogy gyermekük tizennégy éves korában már nem fog hibázni.
Átmenetileg majdnem minden gyermek dadogni kezd, ha közlési vágya nagyobb, mint kifejezőkészsége. Türelmesen, a dolgot észre sem véve segíthetjük át ezen. Ha egyértelműen beszédhibás a gyerek, selypít, akadozva beszél vagy dadog, nagyon fontos, hogy semmi esetre se kényszerítsük már iskolás kora előtt egyoldalú gyakorlásra. Ha túl korán tudatossá tesszük a beszédet, azzal megzavarjuk az utánzási folyamatot. Ezért ebben a korban a legjobb eszköz- mely minden esetben jó hatással van a zavarra -, ha jól és érthetően, mindenekelőtt elég lassan beszélünk a gyerek jelenlétében, és elég időt hagyunk számára egy esetleges válaszhoz.
A gyermekdalok, vidám versikék, rímek és mesék felolvasása - még inkább fejből való mondása - örömet ébresztenek a gyermekben a beszéd hangzása iránt, és aziránt is, hogy kiaknázza saját kifejezési lehetőségeit.
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a beszédhibákat csak beszédgyakorlatokkal lehet kiküszöbölni. A mozgás fejlődése megelőzi a beszédtanulást, és tapasztalható minden beszédzavar esetén, hogy kisebb-nagyobb zavarok húzódnak meg a mozgás fejlődésében is. Ha sikerül különböző játékokkal, labdázással, lábujjhegyen járással, egyensúlyozással, gyöngyfűzéssel és hasonlókkal a gyerek ügyességét fejleszteni, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a problémás hangokat is hirtelen helyesebben artikulálja.
Egy beszédzavarral küzdő gyermek beszédének fejlesztéséhez tehát ugyanazt kell tenni, amit a többi gyerekkel - csak kissé intenzívebben. Csak iskolás korban jutnak el a gyerekek odáig, hogy maguk is ki akarják javítani még mindig meglevő beszédhibáikat. Ekkor már minden további nélkül alkalmazhatók a beszédgyakorlatok és egyéb beszédfejlesztő programok.

Kezelése:
Nem az a baj, hogy dadog a gyerek, hanem az a baj hogy, miért dadog. A legfontosabb feladat, a szorongás kialakulásának megakadályozása. Semmilyen visszajelzéssel ne figyelmeztessék gyermeküket beszédhibájára, és ne is próbálják emiatt minősíteni őt, ehelyett inkább viseljék el a dadogást anélkül, hogy megerősítenék gyermekükben a beszédhibából származó kisebbségérzetet.

Habár a dadogás pontos okát illetőleg megoszlik a kutatók véleménye, az idegi eredetét senki sem vitatja. Ez a beszédzavar az esetek négyötödében 16 éves korig magától elmúlik, de kezeléssel a súlyos esetekben is javítani lehet rajta.

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a dadogás „a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani”. Ez a meghatározás a „valódi” dadogásra vonatkozik, amikor az ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. Ettől elkülönítik a beszéd folyamatossági zavarának a fejlődési válfaját, amelyre a szavak „dadogásszerű” ismétlése jellemző. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben – például közönség előtt – beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A beszédfolyamatossági zavarban szenvedők ugyanakkor nem élik meg annyira tragikusan azt, ha olykor-olykor önkéntelen szóismétlésekbe bocsátkoznak. De arra is sok példa akad – gondoljunk csak VI. György angol királyra, Winston Churchill angol miniszterelnökre vagy John Updike amerikai íróra –, hogy a dadogás nem akadálya az érvényesülésnek.
Az elmúlt két és fél év során többször is változott a dadogás okáról vallott nézet. Az orvostudomány atyjaként számon tartott görög Hippokratész úgy vélte, hogy a nyelv kiszáradása miatt kezd az ember dadogni, s kezelésképpen nyelvet nedvesítő szert ajánlott rá. A XIX. században tág körben vallották, hogy a szájüreg anatómiai hibája felelős ezért a beszédzavarért, s műtéttel (is) igyekeztek javítani rajta. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt. A hatvanas évektől azonban háttérbe szorult a lelki eredet hangsúlyozása, mert a pszichoterápia nemigen vált be e rendellenesség megszüntetésére. Jelenleg az az uralkodó elmélet, hogy idegi működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében (a beszédközpont az agy homloklebenyében van), amelynek következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és a szókiejtés (artikuláció) összehangoltsága.

Főleg a fiúk
A dadogás elég gyakori rendellenesség. A felmérések szerint a lakosság 0,7–1 százaléka szenved benne, míg az iskoláskor előtti gyakorisága 3–5 százalék közötti. A fiúk körében négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a lányok táborában, ám e nemi különbség oka nem ismeretes. Az viszont igen, hogy az örökletességnek szerepe van benne. Az ikreken végzett vizsgálatok feltárták, hogy az egypetéjűeknél 77 százalékban, míg a kétpetéjűeknél 32 százalékban dadog mindkét testvér. De az is bizonyíték, hogy a legközelebbi hozzátartozók között háromszor annyi a dadogós, mint az átlaglakosságban.

Beszéd- és lelki terápia
A dadogás és a beszédfolytonossági zavar könnyen elkülöníthető egymástól. Az előbbire szavanként két vagy több, két másodpercet vagy hosszabb időt igénybe vevő szótagismétlés, gyakori lélegzetelakadás, a szokványosnál gyorsabb (hadaróbb) beszéd, stressz hatására bekövetkező rosszabbodás, frusztráció és a szemkontaktus gyakori hiánya jellemző. A beszédfolytonossági zavar esetén ellenben ritkább a szóismétlés és rövidebb idő kell hozzá, a lélegzet általában nem akad el, a beszéd rendes sebességű, a stressz nem hat rá, a páciens nem frusztrált, és szokványos a szemkontaktusa.
A dadogást okvetlenül kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje észlelhető, s lelkileg megviseli a gyermeket. Súlyos érzelmi, önbecsülési következményei lehetnek ugyanis annak, ha a beszédzavar miatt a gyermeket a társai csúfolják, s emiatt nemigen mer nyilvánosság előtt beszélni, mert ez nemcsak az iskolai előmenetelét, hanem a későbbi érvényesülését (karrierjét) is akadályozhatja.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kismérvű dadogás (ilyen az esetek csaknem négyötöde) magától vagy kis besegítéssel elmúlik. A súlyosabb dadogás kezeléséhez azonban a logopédus szakértelmére van szükség, mert ő egyben lelki terápiát is végez, s a szülőket is felkészíti a dadogós gyermekekkel való helyes viselkedésre.

Miért dadog a gyerekem?
Munkám során gyakran fordulnak hozzám elkeseredett, elbizonytalanodott szülők, akiknek egészségesen fejlődő, már ügyesen beszélő gyermekük egyszer csak a szavak első szótagját vagy első hangját ismételgetni kezdi. Úgy érzik, hogy igyekeztek legjobb tudásuk szerint gondoskodni gyermekükről, odafigyeltek a pici minden rezdülésére, és mégis… Valamit elrontottak és szeretnék helyrehozni. Keresik a magyarázatot, a „felelőst”....
részletek (katt ide)

Halhatatlanok és dadogók.
Mi a dadogás?
Főleg a fiúk
Ez már dadogás?
A dadogás tünetei.
Pszichés és szociális okok.
Biológiai okok.
részletek (katt ide)

A dadogó gyermek.
Ha a gyermek meg-megakad, belészorul a szó és csak nehezen tör utat magának - zavar támad.
részletek (katt ide)