Mikor "óvodaérett" a gyermekem?

Az óvodához szükséges készségek képességek, fejlődési mutatók a következők:

- képesség az önálló evésre
- szobatisztaság (több óvoda manapság már tolerálja ennek hiányát)
- gyermek már tolerálja az anya akár órákig tartó távollétét, nem okoz ez számára különösebb szorongást
- beszéd kialakulása, képes legyen a gyermek verbálisan kifejezni amit szeretne
- játszótársak, más gyermekek partnerként való kezelése
- alkalmazkodóképesség a társas helyzetekhez
- viszonylagos önállóság az öltözésben (esetleg kis segítséggel).

Az óvodaérettség nem korhoz kötött, bár általában három éves korra alakul ki. Ettől persze sokszor eltérnek a gyermekek egy- egy fejlődési vonalat tekintve, van aki ezt korábban éri el, van aki később. Véleményem szerint az ön esetében nem probléma ha a gyermek később kezdi az óvodát, semmiféle hátrány nem éri. Ezt legtöbb esetben a szülő saját maga is mérlegelni tudja, ha nem akkor érdemes pszichológus tanácsát igénybe venni. Külön óvodaérettségi vizsgálat nincs, viszont diagnosztikai vizsgálattal felmérhető, hol tart a gyermek a fejlődésben a fenti szempontokat tekintve. Ennek alapján adunk tanácsot a szülőnek.

Fontos tudni, hogy az óvodai év kezdeténél - a beszoktatási idő alatt sokszor visszaesik a gyermek átmenetileg több funkcióban is, például átmenetileg újra bepisil, visszaeshet a beszéde. Ez természetes, oka a hirtelen váltás, közösségbe kerülés az anya mellől. Ha ez átmeneti, és két hét - egy hónap alatt helyreáll a normál fejlődés, akkor nincs különösebb gond, emiatt ne vegyük ki a közösségből. Probléma akkor van, ha ez a „visszafejlődés” tartósnak bizonyul. Fokozatos beszoktatással ezek a tünetek is minimalizálhatóak, kevésbé lesz traumatikus az elválás.

Magyarországon általában az édesanyák három évig maradnak otthon a gyermekekkel. Több országban ez az idő rövidebb. Szakmai szempontból azt gondolom, és több fórumon hangoztattam is, hogy ezt a kérdést nem lehet általánosságban kezelni. Figyelembe kell venni az anya, a család anyagi helyzetét, az anya egzisztenciális helyzetét, a gyermek fejlődését.

Van olyan édesanya, aki csak egy vagy két évet szeretne otthon maradni a gyermekével, de sokan főállású anyaként nevelnék gyermeküket. Egyik megoldás sem jó vagy rossz. Van olyan egy éves gyermek, akinek fejlődésében semmiféle törést nem okoz a bölcsőde, de van olyan is, aki erre komoly tünetekkel reagálna. Találkoztam olyan gyermekkel is, aki két és fél éves volt, és nagyon jól érezte magát a bölcsődébe, sokat fejlődött. Nála valószínűleg korábban alakultak ki az óvodához szükséges készségek, közösségbe illeszkedés szempontjából érettebb volt. Emiatt helytelennek tartom az ilyen vagy olyan társadalmi előítéleteket a bölcsödével illetve a gyeddel kapcsolatban. Helyes, ha ezt a döntést az anyákra bízzuk, hisz legtöbb esetben ők érzik, hogy mire van szüksége gyermeküknek.

A bölcsődéhez nem szükségesek a fent felsorolt fejlődési tényezők, a gondozónőknek egészen más a feladatuk mint az óvónőknek. Nem szükséges a szobatisztaság, és az önállóság sem. A bölcsődébe szoktatásnál is nagyon fontos a fokozatosság, fokozatosan szoktathatjuk előtte közösséghez a gyermeket, néhány órás játszóházakkal, gyakori baráti társasággal (ahol van más gyerek), illetve hagyjuk, hogy néha más is vigyázzon csemeténkre. Bízzuk néha bátran a nagyszülőkre - ez a gyermeknek is jó, és az anyukáknak sem árt néhány órás kimozdulás.

Az iskolai beiratkozás és az óvodai felvétel szabályai: ITT