A fejlett országokban a hatodik vagy hetedik életévtől kezdődően az állam is részt vállal a nevelési feladatokból. A gyermek ekkor lesz "tanköteles". Ekkor kerül be az iskolák hatáskörébe, amelyek olyan társadalmi intézmények, amelyek irányadók a munkamegosztáson alapuló társadalmak képzési rendszerében. A pszichológia az alábbi szempontok szerint vizsgálja ezt a folyamatot:
1. A tanulás, emlékezet, figyelem, tanulási zavarok törvényszerűségei.
2. Csoportdinamika az iskolai osztályokban. Az osztály a legfontosabb szekundercsoport gyermek-, illetve ifjúkorban. Mivel a szülői értékfelfogást és normákat a gyermek vagy a fiatal már nem tudja a hétköznapokra alkalmazni, ezért az osztálytársak között keres magának példaképet, akihez szívesebben igazodna. Elsőként a tanár kínálkozik potenciális példaképnek. A későbbi szociális fejlődés szempontjából igen hátrányos, ha a gyermek a kívülálló pozicíójába kerül, és nem sikerül barátokra szert tennie, ebből adódóan továbbra is a család befolyása alatt marad.
3. A lelki zavarokat kiváltó iskolai szituációk. Sajnálatos, ám gyakori jelenség, hogy az iskola öncélú tanítási módszerei miatt a káros viselkedésminták kicsúsznak a tanári ellenőrzés és korrekció alól. A támadóval való azonosulás következményeként a később tanári hivatást választó tanulók éppúgy kezelik diákjaikat, ahogyan egykor őket kezelték saját tanáraik. Helytelennek bizonyult az a fajta tanítási módszer, amely kiemeli és kritizálja a hibákat. Ennek hatására a tanulók mindenekelőtt igyekeznek elkerülni a helytelen választ: ezáltal azonban nagyban sérül kreativitásuk A teljesítményközpontú iskola ugyancsak károsnak mondható: a gyermek és a fiatal ugyanis igen labilis fejlődési periódusban van kitéve olyan kedvezőtlen, a képzés által nem támogatott, feszültséggel teli kiválogatásnak, amely rossz irányba befolyásolhatja későbbi érvényesülési ambicióit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése