Népi gyermekmondókák

Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
A minap, hogy erre jártam,
Egy szép rózsafát találtam.
Ki akart száradni,
Szabad-e meglocsolni?

***

Jó reggelt jó reggelt,
Kedves liliomszál
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál!
Kerek erdőt jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás,
Tarisznyámba várom.

***

Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni
Szabad-e meglocsolni?
Szépen kérem az anyját,
De még szebben a lányát:
Engedje meg énnékem,
Meglocsolni a haját!

***

Ákom, bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot!

***

Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.

***

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert, hogy amit akarok, már azt is megmondom
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe,
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák, mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját.

***

Korán reggel útrakeltem,
Se nem ittam, se nem ettem,
Térdig jártam már a lábam,
Hogy öntözze, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

***

Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással.