Anya-gyermek-kapcsolat
Az anyának gyermekeivel való kapcsolatát saját élettörténete határozza meg; ennek során gyakran fordul elő az átvitel ( az anya a gyermeket riválisként kezeli, mint korábban valamelyik testvérét). Általában elmondható, hogy a legelső kapcsolati személyek minden esetben jelentős hatást gyakorolnak a gyermek személyiségére. Az a tény, hogy az ipari társadalomban a korai kapcsolati személyek közül többnyire az anya jelentősége a meghatározó, nem természeti törvény eredménye, hanem bizonyos társadalmi folyamatoké, mint amilyen az apák kizárólagos munkavállalása.
A gyermek számára a korai kapcsolati személyhez fűződő, szoros kötődés magától értetődő és létfontosságú. A felnőtt ezeket a kötődéseket a realitás talaján állva felülvizsgálja, és a későbbiekben csak annyit őriz meg belőlük, amennyi számára feltétlenül szükséges.
Apa-kapcsolat
A lelki fejlődés szempontjából az apához fűződő kapcsolat legalább annyira fontos, bár kevésbé látványos, mint az anyához való kötődés. Az apa manapság kevesebbet szerepel, mint egykor a paraszti és kézművescsaládokban. Emiatt kevésbé tudja betölteni a közvetlen példakép szerepét, és a nevelésre sincs akkora befolyása, mint korábban, amikor az apák bevezették fiaikat majdani mesterségük rejtelmeibe. Viszont az ipari államokra jellemző kiscsaládokban, az apa és az anya kapcsolatának alakulása egyre nagyobb hatást gyakorol a gyermek lelki fejlődésére.
A gyermeki viselkedészavarok kialakulásában központi szerepet játszik az a tény, hogy az apa felvállalja-e az anyával együtt a nevelési feladatokat, vagy inkább a megélhetés anyagi biztosításával váltja ki ezt a felelős magatartást. A gyermekkori zavarok keletkezésének legjobb ellenszere a kapcsolati személyek elégedettsége és kiegyensúlyozottsága.
Mindkét szülő szerepe egyaránt fontos; a későbbi szociális fejlődés legfőbb feltétele a mindkét szülővel megélt, sokrétű kapcsolati tapasztalatok.
Fejlődés
A fejlődéspszichológia tárgya az ember lelki fejlődésének a gyermekkortól a felnőttkorig, illetve az időskorig tartó folyamata, melynek két jelentős meghatározója a növekedés és a tanulás.
A fejlődést vizsgálhatjuk hosszmetszetben ( 3 évesek csoportjának folyamatos vizsgálata speciális tesztekkel, egészen a 20 éves kor betöltéséig), vagy pedig keresztmetszetben ( 3 évesek és 6 évesek csoportjának összehasonlítása). A felnőtt beszámolója alapján ugyancsak rekonstruálni lehet a gyermekkori szituációk következményeit.
Néhány kutatási eredmény:
Intelligencia-fejlődés. Keresztmetszeti vizsgálatokból kiderült, hogy az intelligencia a húszas éveink végéig lendületesen fejlődik, azt követően csökken a fejlődés üteme. Időközben a hosszmetszeti vizsgálatok is igazolták ezt a feltevést. Az intelligencia a kor előrehaladtával változik. A gyorsasági teljesítmény például csökken, más területeken viszont folyamatos növekedés tapasztalható egészen az időskorig.
Szociális fejlődés. A kulturális és társadalmi értékítéleteket és normákat már igen korán elsajátítjuk, viszont fiatalkorban (15 és 25 év között) aktuálissá válik ezek felülvizsgálata és esetleges megváltoztatása, amelyre jelentős hatást gyakorolnak a fiatal egyén kortársai. A társadalmi előírásokat utánzásos tanulási folyamatban sajátítjuk el, melynek során a kapcsolati személyekkel, illetve azok tiltó és megerősítő magatartásával azonosulunk.
Intelligencia és iskola. Az iskolai érdemjegyeket durván fele részben az intelligencia (ami az ismeretlen helyzetekhez való alkalmazkodási képességet jelenti az én-funkciók segítségével, mint érzékelés, emlékezet, gondolkodás, térérzékelés, számfogalom), fele részben viszont egyéb tényezők határozzák meg (körültekintő vagy kevésbé alapos családi előkészítés, a tanulási szándék erőssége, motiváció vagy neurotikus gátlások). Mindezek miatt előfordulhat, hogy a rendkívül intelligens tanuló mégis rossz jegyet kap, ugyanakkor a kevésbé tehetséges diák jobb teljesítményt produkál. Általában azonban elmondható, hogy az intelligens tanulók többnyire jobb jegyeket szereznek.
Az anyának gyermekeivel való kapcsolatát saját élettörténete határozza meg; ennek során gyakran fordul elő az átvitel ( az anya a gyermeket riválisként kezeli, mint korábban valamelyik testvérét). Általában elmondható, hogy a legelső kapcsolati személyek minden esetben jelentős hatást gyakorolnak a gyermek személyiségére. Az a tény, hogy az ipari társadalomban a korai kapcsolati személyek közül többnyire az anya jelentősége a meghatározó, nem természeti törvény eredménye, hanem bizonyos társadalmi folyamatoké, mint amilyen az apák kizárólagos munkavállalása.
A gyermek számára a korai kapcsolati személyhez fűződő, szoros kötődés magától értetődő és létfontosságú. A felnőtt ezeket a kötődéseket a realitás talaján állva felülvizsgálja, és a későbbiekben csak annyit őriz meg belőlük, amennyi számára feltétlenül szükséges.
Apa-kapcsolat
A lelki fejlődés szempontjából az apához fűződő kapcsolat legalább annyira fontos, bár kevésbé látványos, mint az anyához való kötődés. Az apa manapság kevesebbet szerepel, mint egykor a paraszti és kézművescsaládokban. Emiatt kevésbé tudja betölteni a közvetlen példakép szerepét, és a nevelésre sincs akkora befolyása, mint korábban, amikor az apák bevezették fiaikat majdani mesterségük rejtelmeibe. Viszont az ipari államokra jellemző kiscsaládokban, az apa és az anya kapcsolatának alakulása egyre nagyobb hatást gyakorol a gyermek lelki fejlődésére.
A gyermeki viselkedészavarok kialakulásában központi szerepet játszik az a tény, hogy az apa felvállalja-e az anyával együtt a nevelési feladatokat, vagy inkább a megélhetés anyagi biztosításával váltja ki ezt a felelős magatartást. A gyermekkori zavarok keletkezésének legjobb ellenszere a kapcsolati személyek elégedettsége és kiegyensúlyozottsága.
Mindkét szülő szerepe egyaránt fontos; a későbbi szociális fejlődés legfőbb feltétele a mindkét szülővel megélt, sokrétű kapcsolati tapasztalatok.
Fejlődés
A fejlődéspszichológia tárgya az ember lelki fejlődésének a gyermekkortól a felnőttkorig, illetve az időskorig tartó folyamata, melynek két jelentős meghatározója a növekedés és a tanulás.
A fejlődést vizsgálhatjuk hosszmetszetben ( 3 évesek csoportjának folyamatos vizsgálata speciális tesztekkel, egészen a 20 éves kor betöltéséig), vagy pedig keresztmetszetben ( 3 évesek és 6 évesek csoportjának összehasonlítása). A felnőtt beszámolója alapján ugyancsak rekonstruálni lehet a gyermekkori szituációk következményeit.
Néhány kutatási eredmény:
Intelligencia-fejlődés. Keresztmetszeti vizsgálatokból kiderült, hogy az intelligencia a húszas éveink végéig lendületesen fejlődik, azt követően csökken a fejlődés üteme. Időközben a hosszmetszeti vizsgálatok is igazolták ezt a feltevést. Az intelligencia a kor előrehaladtával változik. A gyorsasági teljesítmény például csökken, más területeken viszont folyamatos növekedés tapasztalható egészen az időskorig.
Szociális fejlődés. A kulturális és társadalmi értékítéleteket és normákat már igen korán elsajátítjuk, viszont fiatalkorban (15 és 25 év között) aktuálissá válik ezek felülvizsgálata és esetleges megváltoztatása, amelyre jelentős hatást gyakorolnak a fiatal egyén kortársai. A társadalmi előírásokat utánzásos tanulási folyamatban sajátítjuk el, melynek során a kapcsolati személyekkel, illetve azok tiltó és megerősítő magatartásával azonosulunk.
Intelligencia és iskola. Az iskolai érdemjegyeket durván fele részben az intelligencia (ami az ismeretlen helyzetekhez való alkalmazkodási képességet jelenti az én-funkciók segítségével, mint érzékelés, emlékezet, gondolkodás, térérzékelés, számfogalom), fele részben viszont egyéb tényezők határozzák meg (körültekintő vagy kevésbé alapos családi előkészítés, a tanulási szándék erőssége, motiváció vagy neurotikus gátlások). Mindezek miatt előfordulhat, hogy a rendkívül intelligens tanuló mégis rossz jegyet kap, ugyanakkor a kevésbé tehetséges diák jobb teljesítményt produkál. Általában azonban elmondható, hogy az intelligens tanulók többnyire jobb jegyeket szereznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése